A végére itt egy kis összefoglaló, némi segítségnyújtás és támpont az egyes témákat illetően. Hátha valakinek hasznos infók lesznek ezek.
Felhívom a figyelmet, hogy az itt leírtak kifejezetten SZUBJEKTÍV tapasztalatok, illetve mivel mi Kaliforniában, Nevadában és Arizonában mozogtunk, elsősorban az USA-nak ezen részén tapasztaltakra építkeznek. Előfordulhat, hogy más mondjuk a keleti parton, egyéb államokban (vagy éppen ugyanitt) teljesen más megfigyeléseket tesz.

Na ezt a bejegyzést már itthonról írom. Sikeresen hazaértünk. Szerencsére nem kavart be a vulkánhelyzet, Izlandon és Észak-Európában voltak zűrösebb helyek. Los Angeles-ben kb. 3/4 órát csúszott a Frankfurtba induló járat, de ez teljesen elfogadható, ahhoz képest, hogy 3 nap is lehetett volna... :)

Már megint olyan matrónákból állt össze a személyzet nagy része, hogy hihetetlen... Pedig ez Lufthansa gép volt. Az utasok közül is kb. minden ötödik kerekesszékkel érkezett (aztán mikor kirakták őket, kb. versenyt futottak az ülőhelyekért. Erről ennyit...). Mintha valami nyugdíjasklub shuttle járat lenne. Ezek után én már azon se csodálkoztam volna, ha valami légcsavaros kávédarálóba kell végül beszállni :).

Rövidesen elindulunk, elhagyjuk a szállást, leadjuk a kocsit. 14.55-kor indul a gépünk helyi idő szerint, idefelé az időeltolódás miatt nyertünk egy napot, hiszen még aznap ideértünk, mint amikor elindultunk :) Most fordítva lesz, magyar idő szerint másnap, 25-én 14 óra felé fogunk landolni. A járatinformációk szerint egyelőre az van kijelezve, hogy rendben fog közlekedni a gépünk. Reméljük így is lesz. Ez az utolsó bejegyzés, amit innen az USA-ból írok, a blog lezárást remélem pár nap múlva már otthonról írhatom meg :)

Ez volt az utolsó teljes értékű napunk az Egyesült Államokban. Szóval várhatólag ez lesz az utolsó érdemi bejegyzés is ebben a blogban. Ma még igyekeztünk eljutni minden olyan pontjára Los Angeles-nek, amit mindenképpen látni kell. Először délnek vettük az irányt, hogy megnézzük a Queen Mary óceánjáró hajót.

Ahogy az várható volt, a mai nap az Universal Studioról szólt. A SeaWorld-ben váltott kombinált jegyünk miatt sorban állni sem kellett, mindössze a kocsi helyét volt szükséges megjegyezni az óriási parkolóházban. Adnak hozzá egy kártyát, ami segít.

Eljött az a nap is, amikor elhagytuk San Diego-t, és Los Angeles-be utaztunk. San Diego-ban igazából mindent megnéztük, amit fontosnak tartottunk, talán egyedül az állatkert maradt ki, amely pedig az egyik legnagyobb és legismertebb a világon. Ez a nevezetesség a Balboa park területén található, amit tegnap autóval már körbejártunk, így inkább a Safari park megtekintését ütemeztük be, amely a várostól északra fekszik, Los Angeles felé még útba is esik. Másrészt pedig állatkertet sok helyen láthat az ember (akár nagy és híres, akár nem), a szafari park viszont különlegesebb élménynek ígérkezett. Utólag nézve kár, hogy kihagytuk az állatkertet, mert utólag kiderült, hogy a nemzeti parkos bérletünk (elvileg) jó lett volna ide, viszont a szafari ugyancsak meghálálta a ráfordított időt.

Újabb nap San Diego-ban, ezúttal az USS Midway anyahajót céloztuk meg. A hajót röviddel a II. világháború után állították hadrendbe, részt vett a hidegháború konfliktusaiban, az 1990-es Irak elleni Sivatagi Vihar hadműveletben, végül kivonták a hadrendből, San Diego-ba került, és múzeummá alakították át. Ma is ott horgonyoz a város dokkjainál.
Bár II. világháborús konstrukciónak indult, a Midway számos átalakításon ment keresztül, amíg elérte mai formáját.

Ha már ilyen közel sikerült megszállni, az első nap a SeaWorld-é volt. Igen ám, de közben kiderült, hogy az odavezető hídon nincs gyalogosforgalom. Annyi baj legyen, pont innen megy egy megfelelő busz, váltottunk rá napijegyet, ami a mai nap bármelyik tömegközlekedési eszközre jó. A SeaWorld-be olyan kombinált jegyet vettünk, ami a los angelesi Universal Studioba is jó. Van egyébként még többféle variáció a kombinált jegyekből, érdemes végignézni a lehetőségeket, kinek mi fekszik jobban.