A végére itt egy kis összefoglaló, némi segítségnyújtás és támpont az egyes témákat illetően. Hátha valakinek hasznos infók lesznek ezek.
Felhívom a figyelmet, hogy az itt leírtak kifejezetten SZUBJEKTÍV tapasztalatok, illetve mivel mi Kaliforniában, Nevadában és Arizonában mozogtunk, elsősorban az USA-nak ezen részén tapasztaltakra építkeznek. Előfordulhat, hogy más mondjuk a keleti parton, egyéb államokban (vagy éppen ugyanitt) teljesen más megfigyeléseket tesz.

Repülőút: Sok mondanivaló nincs ezzel kapcsolatban, csak annyi, hogy jó hosszú. Igyekezzünk felvinni olyanokat a fedélzetre, amikkel el tudjuk foglalni magunkat, illetve ami a kényelmünket (ülés, alvás, stb.) szolgálja.
Ha a mellettünk ülő finnyáskodva nem eszi meg a kapott ételt, pofátlan módon kérjük el tőle! :D
Ja, és ne hajtsuk hátra az ülést a mögöttünk ülő nyakába, pláne előzetes figyelmeztetés nélkül. Mert gyökérség. Azért.

Autóbérlés: Ha nem csak egy városon belül akarunk tartózkodni (noha talán akkor is), az USA-ban egyszerűen nélkülözhetetlen autó nélkül meglenni. Ha lehetséges, célszerű még otthonról, interneten keresztül lefoglalni az autót, így még talán olcsóbb is, mint ha a helyszínen állítanak kész tények elé. Mi a Dollar-nál fogtunk ki egy nagyon jó konstrukciós, sajnálatos módon bankkártya limit probléma, és az ostoba rendszerük miatt meghiúsult ez a lehetőség (a személyzet segítőkészsége ettől függetlenül példaértékű volt). Végül az Alamo/National-nél béreltünk, valamivel drágábbért. Egy Dodge Avenger-t béreltünk, és elégedettek voltunk vele.

Fontos figyelembe venni, hogy ha más városban akarjuk lerakni az autót, mint ahol felvettük, rászámolnak még nem kevés díjat.
Biztosítást is érdemes kötni az autóra, ebből általában többféle konstrukciójuk van. Számításba kell venni, hogy "off road" körülmények között történő problémákra (ilyen pl. a Grand Canyon) nem terjed ki a biztosítás!
A félreértések és problémázások elkerülése végett MINDIG tartsuk szem előtt, hogy az USA-ban MINDIG, MINDEN ESETBEN a nettó árat tüntetik fel mindenhol, tehát számítsunk arra, hogy az áfát még rá fogják számolni, nehogy becsapva érezzük magunkat!

Pénz, bankkártya: Bankkártya mindenképpen legyen nálunk (legalább egy), mert noha a készpénzes fizetés általában járható út (sokszor jobban is szeretik, ezért valamivel olcsóbb is a díj, pl. a benzinkutaknál), sok esetben a regisztrációhoz (hotelek, autókölcsönzők) elkérik a bankkártyát, illetve letétet különítenek el rajta, amit majd visszakapunk, ha a végén készpénzben kifizettük a díjat.
A félreértések és problémázások elkerülése végett MINDIG tartsuk szem előtt, hogy az USA-ban MINDIG, MINDEN ESETBEN a nettó árat tüntetik fel mindenhol, tehát számítsunk arra, hogy az áfát még rá fogják számolni, nehogy becsapva érezzük magunkat!

Igazolvány, jogosítvány: Jogosítvány terén teljesen fölösleges kiváltani a nálunk nemzetközi jogosítványnak nevezett kulabarna papírhalmazt. Értelmezni se fogják tudni, sőt inkább még kiröhögik. A kártya alapú fényképes igazolvány, jogosítvány és az útlevél ott teljesen megfelel mindenre, elég ezeket magunknál tartani.

GPS: Nélkülözhetetlen! Bár nyilván 20-40 éve is tájékozódniuk kellett az embereknek, a technika eme vívmánya ma óriási szolgálatot tesz. Nem csak az autópálya csomópontok kusza halmazában, hanem az alsóbbrendű utak, bekötőutak közötti tájékozódásban is segíti a vezetőt. Érdemes előzetesen lejegyzetelni a megtekinteni kívánt helyek/szállások/stb. pontos címét, mert így a GPS pontosan oda tud vezetni a sokszor 20 km hosszú útszakaszon...

Elméletileg az itthoni GPS készülékek alkalmasak a célra, csak legyen rajta USA térkép, legalább a megfelelő államok. Első alkalommal előfordulhat, hogy kissé macerás lesz megtalálnia a műholdakat (szerencsétlen az első körben a megszokott, európaiakat keresi kétségbeesetten), érdemes esetleg lefuttatni a beállítások, portok, stb. frissítését, utána már jó esetben belátható időn belül megtalálja.
Néha előfordulhat, hogy a GPS befürdik egy-egy út megtervezésével, de általában megbízható, nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Térképszerűen, ki-be zoomolva is segíti a tájékozódást.

Térképek, reklámújságok, brosúrák: Célszerű már indulás előtt térképekkel, útvonalakkal felkészülni, de a nagyvárosokban több helyen találhatók az út mellett ingyenes újságosstandok. Ezekben kiváló térképeket lehet találni, sokkal jobbakat és részletesebbeket, mint amiket otthonról lehet hozni. Illetve olyan reklámújságokat is lehet ugyanitt találni (Room Saver meg ilyenek), amelyekben mindenféle városokban található szállók reklámozzák magukat, és kedvezményes kuponokat ajánlanak fel. A tapasztalatok szerint ezekkel kb. 3/4 áron lehet szálláshoz jutni, mint amúgy, szóval nagyon ajánlatos a kihasználása (először azért érdemes személyesen rákérdezni az árra, hátha alapból még olcsóbbat mondanak valami miatt. Ha nem, akkor kell lobogtatni az újságot). Ráadásul a pontos címek is benne vannak, így az odatalálás, illetve az úton a következő szállás megtervezése sem okozhat problémát. Szóval mindenképpen ajánlott az ilyen standokat kirámolni :)
Ugyanígy a nemzeti parkoknál és más látványosságoknál is érdemes a Visitor Center-ben ingyenes térképeket szerezni (a parkba belépéskor sokszor így is a kezünkbe nyomják), ezek is kiválóak.

Benzinkutak: Annyiban másak az amerikai benzinkutak, hogy itt előre kell kifizetni az összeget a pénztárnál, és csak utána nyitják meg a kutat, hogy tankolhassunk. Eddigi tapasztalatok szerint mindenhol volt emberi személyzet. Ne féljünk attól, ha esetleg többet fizetnénk (sőt, inkább erre menjünk, ha tele akarjuk nyomni), a különbséget - ha van - a végén visszaadják.
Bérelt autóba a legolcsóbb, unleaded regular tökéletesen megteszi. Drágább variációkat nem érdemes tölteni, hacsak nincs rá valami különleges ok. Érdekes módon diesel csak néhány benzinkútnál található, úgy látszik errefelé ez kevésbé elterjedt. Viszont más oktánszámokkal dolgoznak, mint nálunk, szóval hazai (európai) autót lehetőleg ne vigyünk ki, mert a végén még csak probléma lesz vele.
A félreértések és problémázások elkerülése végett MINDIG tartsuk szem előtt, hogy az USA-ban MINDIG, MINDEN ESETBEN a nettó árat tüntetik fel mindenhol, tehát számítsunk arra, hogy az áfát még rá fogják számolni, nehogy becsapva érezzük magunkat!

Utak, vezetés, szabályok: A főbb utak minőségére általában nem lehet panasz, de az alsórendű utak sem vészesek. Nem kell csodálkozni, ha egy út vagy pláne egy autópálya 3-4 vagy akár 7-8 sávból is áll! Az autópályák amúgy ingyenesek. Néha vannak olyan piszkos kis trükkök (pl. San Francisco-ban), hogy a nagy hidakon áthaladva fizetőkapukat találunk, de csak a városba befelé, kifelé nem.
Errefelé a közlekedést teljesen nyugisnak tapasztaltuk, a vezetők türelmesek, előzékenyek. Nem dudál, nem villog, nem tol le az útról. Talán szerepe lehet ebben annak, hogy kisebbek a sebességhatárok és gyakoriak a Stop táblák, közlekedési lámpák, a "zöldhullám" ismeretlen fogalom (lehet, hogy szándékosan). Vagyis talán hozzá vannak szokva, hogy nem érdemes rohanni, úgysincs értelme.
A Stop tábláknál egyébként kötelező jelleggel meg kell állni, és pár másodperc várakozást követően szabad csak tovább haladni. A megállást (kvázi nullára lelassítást) mindenki betartja, a várakozást már nem. Pedig elvileg emiatt is keményen büntethet a rendőr. Fontos szabály, hogy alkoholos ital felnyitott állapotban nem lehet egyáltalán az utastérben. Tök mindegy, hogy a vezető nem ivott, akkor sem. Ezért nagyon csúnya büntetéseket osztogatnak.

Van még pár fontos szabály, pl. a piros lámpánál szabad kis ívben jobbra fordulni (kivéve ahol kifejezetten tiltva van), illetve nincsen jobbkéz szabály. Ehelyett az van, hogy a Stop táblás kereszteződés 4 irányából érkező és megálló autók az érkezés sorrendjében indulnak tovább. Ez kicsit kaotikusnak és követhetetlennek tűnhet elsőre, de a gyakorlatban nem az, nekem sikerült egész könnyedén felvenni ezt a ritmust.
Az is szabály még, hogy (pl. hegyi úton) ha összetorlódik mögötted néhány autó, köteles vagy elengedni őket. Ebben már talán túlontúl is előzékenyek az amerikaiak, ha még egyedül is megközelíted, már akkor is nagy ívben lehúzódik. Szóval az itteni vezetési stílussal kapcsolatban csak pozitív benyomásaim voltak.

Szállás: Ha lehet, ezt is célszerű otthonról, interneten foglalni. A helyszínen a már említett ingyenes prospektusok sokat tudnak segíteni. Úgy tapasztaltam, hogy a nálunk motel-nek megfelelő helyek itt az inn-ek, azaz fogadók. Az itteni motel kategória talán kicsit drágább, valahol az inn-ek és a hotelek között helyezkedik el.
Ezek az inn-ek szállodaláncszerűen megtalálhatók szinte minden településen, a különböző megnevezésűek között viszont nincsenek érdemi különbségek. Szinte mindenhol ugyanúgy néz ki a szoba. Az ágyak nagy, franciaágy jellegűek mindenhol. Néhol van árbeli eltérés az egy és kétágyas szobák között (ez személyben 2-4-et jelent), máshol nincs. Az ingyenes internetes wifi elérés a vendégek részére már mindenhol alapszolgáltatás. Az ár mellett érdemes olyat választani, ahol a díjban a reggeli is benne foglaltatik. Tévét nem érdemes nézni, mert a filmek úgy működnek, hogy kb. 5 perc film, 15 perc reklám... A sportadókon meg állandóan ismétlések vannak, néha több napon keresztül látjuk ugyanazokat a jeleneteket.

Vegyük figyelembe, hogy a pénteki és hétvégi árak általában drágábbak a szállásokon, néha nem is kevéssel. Ilyenekre nem is mindig terjed ki a kupon. Szóval a problémák elkerülése végett minden ilyesmit már a legelején tisztázzunk a portán!
A félreértések és problémázások elkerülése végett MINDIG tartsuk szem előtt, hogy az USA-ban MINDIG, MINDEN ESETBEN a nettó árat tüntetik fel mindenhol, tehát számítsunk arra, hogy az áfát még rá fogják számolni, nehogy becsapva érezzük magunkat!

Kaják, italok, éttermek: Amerikában jellemzően elég emberes kajákat kapunk mindenhol, a gyorséttermektől, kávézókon át a komolyabb éttermekig. A választés elég sokrétű, jellemzően mexikói kaják, hamburgerek, steak-ek, barbecue ételek, tengeri cuccok, olaszos és kínai kaják vannak többségben. A hamburgerek tekintetében sem a nálunk megszokott csoffadtakra kell gondolni, hanem elég tisztességes adagokra, néha még ilyen-olyan körettel. Az italok terén általában a mindenféle szénsavas üdítőket preferálják. Mindig, minden esetben telenyomják jégkockával, szóval ha nem vágyunk arra, hogy a fele italunk jégkocka legyen, és csak a másik fele üdítő, jég nélkül kérjük. Ezen lehet hogy meg is lepődnek, értetlenkednek, de hajtogassuk bőszen, hogy "no ice!" :). A "without"-nak néha nem sok hatása volt :D.

Szimpatikus lépés, hogy minden helyen, még a gyorséttermekben is kötelező jelleggel odajön valaki érdeklődni legalább egyszer, hogy minden rendben, mindennel elégedettek vagyunk-e?
A félreértések és problémázások elkerülése végett MINDIG tartsuk szem előtt, hogy az USA-ban MINDIG, MINDEN ESETBEN a nettó árat tüntetik fel mindenhol, tehát számítsunk arra, hogy az áfát még rá fogják számolni, nehogy becsapva érezzük magunkat!

Vásárlás: Van mindenféle bolt, amelyekben megtalálhatunk mindent, ami szem-szájnak ingere. Érdemes kicsit körülnézni, nem a legelső és legfrekventáltabb helyen vásárolni, mert olcsóbban is kifoghatjuk ugyanazt. Vásárláskor bátran kérdezzünk rá, kapunk-e valami ajándékot, merthát így meg úgy... (még jobb kombó másik hasonló boltra bezzegezni). Néha így olyan bónusz cuccokat dobálnak még bele a szatyorba, hogy hihetetlen! Vagy pedig adnak még valami kedvezménykártyát vagy kedvezmény javaslatot valahova, amiről amúgy nem is tudtunk volna. A legrosszabb ami történhet, hogy maximum azt mondják, hogy bocs, nincs :).

Emberek: Nekem abszolút pozitív csalódást jelentettek az amerikai (köz)emberek. Egyáltalán nem volt jellemző, hogy dagadtak, túlsúlyosak lettek volna az emberek. A nagyobb városokban (Las Vegas, Los Angeles) lehet azért ilyesmit látni, de egyáltalán nem mondanám, hogy jellemző lenne. Sőt, gyakran látni, hogy sportolnak, futnak, bicikliznek, kajakoznak, golfoznak, jógáznak, stb. a zöld övezetekben.
A másik dolog, hogy az amerikaiak végtelenül kedvesek, előzékenyek, segítőkészek, lazák. Fehérek és bevándorlók egyaránt. Bárkit megszólítunk, mindenkinek van egy jó szava, egy mosolya. Az is meglepő volt, hogy kivétel nélkül mindenki kb. köszönés helyett használja a "how are you today, guys?" kitételt, és nem csak amolyan "sziahogyvagy", hanem tényleg komolyan érdeklődnek és választ várnak rá. Ez kicsit fura és esetleg nehéz megszokni, de mindenképpen szimpatikus.

Nem lehet nem észrevenni, hogy érdemi munkát végezni fehér embert gyakorlatilag nem lehet látni. MINDEN, aminek során az amerikaiak szolgáltatásával lépünk kapcsolatba, egész biztosak lehetünk benne, hogy valami színes fej néz vissza ránk a pult mögül. Tényleg mindent a bevándorlók csinálnak (fizikai munkákat egyértelműen), munkanapokon, napközben a fehéreket minden további nélkül láthatjuk sportolni, hajókázni, napfürdőzni, étteremben enni, stb.
Viszont ebben a helyzetben mindenki boldog, és tök jól érzi magát. Az amerikai állam megteremti a lehetőséget a polgárainak, hogy (kvázi) gondtalanul, kényelemben éljenek. Szép tágas ház vagy lakás, legalább egy modern autó (dzsip is kell legyen, aki vidékre jár vagy birtoka van ott, annak pláne alapvető), nem kell összetörniük magukat a munkában.
A bevándorlóknak láthatóan jobban meg kell küzdeniük a megélhetésükért, nekik azért nincs kolbászból a kerítés, de ők is baromi jól érzik magukat, hiszen itt van munkájuk, van hol lakniuk, a maguk módján el tudják látni magukat és családjukat. Ahonnan jöttek, ott nyilván még a napi megélhetés biztosítása sem lenne egyszerű feladat, ehhez képest nem is csoda, ha itt ők nagyon jól elvannak.

Azt tegyük hozzá, hogy a világ többi részének kiszipolyozásával, megszállásával, megnyomorításával biztosítani a saját polgároknak a jólétet, az nem egy nagy kunszt...! Így könnyű, ezt bárki meg tudná így csinálni!
Magukat az amerikaiakat szerintem nem foglalkoztatják nagyon ezek a dolgok. Mit foglalkoznak azzal, hogy máshol mi van, valószínűleg nem is nagyon vannak képben ezzel kapcsolatban. Lehet hogy agymosottak, lehet hogy műveletlenek, tájékozatlanok, de ők élik inkább a saját nyugis életüket. Itt egy kicsit át tudtam érezni, mennyire megkavarhatta ezt az idilli állóvizet a szeptember 11-i merénylet (ennek valódi hátterére most inkább ne térjünk ki). Történetükben (Pearl Harbor-on kívül) talán először dobott valaki egy bazinagy sziklát életük kellemes kis tavába.

A bevándorlók közül óriási számban vannak a kínaiak, mexikóiak, indiaiak. Hihetetlen mértékben felülreprezentáltak errefelé, a fekák viszont azért annyira nem. Ezt nagyon jól meg lehet figyelni a kisgyerekeken is, mert több kisiskolás csoportot is láttunk jártunkban-keltünkben. Mondjam azt, hogy fehér gyerek talán ha mutatóban volt közöttük...?
Szóval Amerika is el fog oda jutni (vagy már el is jutott), ahová Európa több országát is beletaszította a multikulti és a szélsőséges liberalizmus iránti feltétel nélküli imádat, hogy a bevándorlók egyszerűen el fogják szívni a levegőt a többségtől. A fehér középosztály eltunyul, érdektelenné válik, nagy jó dolgában azt se tudja, mit csináljon. A bizonyítási vágytól égő, güriző bevándorlók pedig strapabíróbbak, életképesebbek lesznek. Akkor fog majd beütni a tragédia, amikor utóbbiak (létszámuk, képviseletük, erejük által) társadalmilag és fizikailag is fölé fognak kerekedni a többségi társadalomnak, és követelőzni kezdenek. Az indiánok kiirtása nyomán szerveződött, a kisebbség és a bevándorlók kérdését szent tehénként kezelő, ellanyhult, saját érdekeit felismerni és azért összefogni, kitartani képtelen társadalom viszont meg is érdemli mindezt...!
Egyelőre azonban jól elvannak, mi nem tapasztaltunk semmi feszültséget közöttük, mindenki jól elvolt a jelenlegi status quo-ban. Amerika mocskos politikájához nincs köze a kisembernek (ahogy máshol sem), utóbbiakkal kapcsolatban tényleg csak pozitív tapasztalataink voltak.

Biztonság: Bár sokfelé jártunk, összességében sehol sem éreztük azt, hogy aggódnunk kéne a saját vagy az értékeink biztonsága iránt. Az emberek kedvesek, előzékenyek, a bevándorlók is, az ember nem feltételezne róluk rossz dolgokat. Nyilván direktben nem jártunk zűrös környékeken, de nekem ez is pozitív volt. Egyértelmű persze, hogy minden óvintézkedést meg kell tenni a személyes és a vagyontárgyak biztonsága érdekében, kockáztatni semmiképpen sem érdemes.

Ennyit összefoglalás céllal. Remélhetőleg ez a blog segített egy kicsit (a mi szemünkön keresztül) betekinteni az USA mindennapjaiba, eljutni hihetetlen helyekre, és némi benyomást, tapasztalatot szerezni a világ másik részéről. A blog ezennel lezárult, de ha bárkinek mondandója, kérdése lenne, a kommenteknél megteheti.