Újabb nap San Diego-ban, ezúttal az USS Midway anyahajót céloztuk meg. A hajót röviddel a II. világháború után állították hadrendbe, részt vett a hidegháború konfliktusaiban, az 1990-es Irak elleni Sivatagi Vihar hadműveletben, végül kivonták a hadrendből, San Diego-ba került, és múzeummá alakították át. Ma is ott horgonyoz a város dokkjainál.
Bár II. világháborús konstrukciónak indult, a Midway számos átalakításon ment keresztül, amíg elérte mai formáját.
Az óriási hajó már távolról is tekintélyt parancsoló, ahogy a part fölé magasodik. Elsőre nem tudtuk, mennyi időbe fog telni az anyahajó teljes felfedezése, de hamar kiderült, hogy nem keveset... A belépéskor fülhallgatós lejátszót kaptunk, amely minden teremről és gépről kimerítően elmagyarázta a tudnivalókat, vagyis ugyanaz a megoldás működött, ami Alcatraz-on. Már a hajót bejárni önmagában sem volt kispálya, a számtalan folyosó, a szintek közötti vékony, meredek lépcsők - tuti hogy eltévedt volna az ember, ha nincs megfelelően kijelölve az út és a haladási irány. Óriási ez a teknő, több mint 4000 embert kellett befogadnia, szóval mindez nem is csoda. A termek mind be voltak rendezve, még emberfigurákkal is próbálták élethűbbé tenni a környezetet.
A repülőfedélzetre érve számos II. világháborús és az utáni repülőgép ill. helikopter sorakozott, ezekről is részletes tájékoztatást kaptunk, illetve hallhattunk visszaemlékezéseket, véleményeket, személyes élményeket az őket használó pilótáktól (ez maga a hajó esetében is így volt, ahol az egykori személyzet osztott meg néhány gondolatot a látottakról).
Bár a Csendes-óceánon szolgáló II. világháborús repülőgép típusok itt nem voltak annyira fókuszban (hiszen a Midway már a hidegháborúban és az után végzett érdemi feladatokat), számomra ezek voltak a legkedvesebbek (F4U Corsair, SBD Dauntless, TBF Avenger, stb.) hiszen a zseniális Il-2 PC játék sorozat tagjának számító Pacific Fighters-ban virtuálisan már nem egyet meglovagoltam, és nem kevés japót küldtem velük az óceán fenekére :D Nagy élmény volt élőben is megvizsgálni, megtapogatni ezeket a típusokat. Persze a modernebb masinák, mint az A-1 Skyraider, A-7 Corsair, F-4 Phantom II, F-14 Tomcat, az ellenséges gyakorlógéppé átfestett F/A-18 Hornet, EKA-3 Skywarrior, a gombaradaros E-2 Hawkeye, valamint a H-34, H-46, SH-3, Huey Gunship helikopterek, és a továbbiak is élményszámba mentek.
A fedélzeten több kiöregedett tengeri medve is lófrált, akik szívesen válaszolgattak a kérdésekre. Ők talán itt szolgáltak még a Midway aktív korszakában is, gondolom örültek, ha hasznossá tudták tenni magukat. Ha az ember minden helyszínt meglátogat és a szöveges tájékoztatásokat is végighallgatja, simán el tud menni a fél nap a USS Midway-en, erre fel kell készülni.
Mi is késő délután hagytuk el a hajót, de ha már itt voltunk San Diego-ban, legalább kocsival végigjártunk még pár helyet. Leautóztunk délre egészen a mexikói határig, ahol óriási kocsisor alakult ki. Péntek estefelé volt, lehet hogy a mexikói vendégmunkások most egy emberként akartak hazatérni? Itt már szinte minden spanyolul volt kiírva, a boltokban a rádióműsor is spanyolul harsogott. Érdemes bevásárlás céljából is körülnézni erre, mert olykor töredék áron lehet kifogni jó dolgokat.
Amúgy nem csak a leselejtezett USS Midway-t, hanem számos más, ráadásul hadrendben lévő, aktív hajót is meg lehet tekinteni San Diego-ban, hiszen itt aktív bázist üzemeltet a US Navy. Nem messze, a Coronado-hídtól keletre máris 2 életnagyságú, aktív anyahajó horgonyzott egymás mellett, a közelükben pedig több másik hadihajó. Persze ezekhez nem lehetett odamenni, pláne felmászni, de megfelelő helyről fotózásra alkalmasak voltak.
Visszafelé megnéztük a város egyik szimbólumának számító Hotel Coronado-t. Érdekes és pazar épület, de annyira azért nem vágtam magam hanyatt tőle, hogy ennyire sztárolni kelljen. Átmentünk a már említett Coronado-hídon is, amely tekergőző kígyóként szeli át az öblöt, és jó kilátást biztosít mindenfelé, a hadikikötőre is.
Szintén jellegzetes látnivalója a városnak a Balboa park, amely a város központjától nem messze elterülő, óriási kiterjedésű zöld övezet. Olyasmi, mint nálunk a Városliget, csak sokkal nagyobb. Ezen a területen helyezkedik el az állatkert, kórház, és számos múzeum. Most csak autóval körbejárni volt időnk az impozáns parkot, de aki teheti, érdemes meglátogatni az itteni intézményeket (a kórházat ne! :D ).
Visszafelé kicsit körbeautóztunk a régi városközpontot, majd megálltunk vacsorázni egy olasz étteremnél. Így estefelé késhegyre menő harc folyik a felszabaduló (ingyenes) parkolóhelyekért :). A régi városközpont nem túl nagy terület, könnyen végigjárható. Itt is van pár múzeum és néhány korabeli épület, szerintem nem kihagyhatatlan, de egy kellemes városnézésre megteszi.
Jól elment a nap, de a USS Midway megért ennyit. Volt egy olyan elképzelésünk, hogy jó lenne San Diego-ban az óceánban fürdeni, de az idő nem tűnik alkalmasnak erre. Bár ma már száraz, napos volt az időjárás, azért még mindig nem melegedett fel a levegő és a víz annyira. Lassan közeledünk a túránk végéhez, Los Angeles felé fogunk továbbindulni, és az elkövetkezendő néhány napot ott töltjük, ez lesz az utolsó állomásunk.
