Eljött az a nap is, amikor elhagytuk San Diego-t, és Los Angeles-be utaztunk. San Diego-ban igazából mindent megnéztük, amit fontosnak tartottunk, talán egyedül az állatkert maradt ki, amely pedig az egyik legnagyobb és legismertebb a világon. Ez a nevezetesség a Balboa park területén található, amit tegnap autóval már körbejártunk, így inkább a Safari park megtekintését ütemeztük be, amely a várostól északra fekszik, Los Angeles felé még útba is esik. Másrészt pedig állatkertet sok helyen láthat az ember (akár nagy és híres, akár nem), a szafari park viszont különlegesebb élménynek ígérkezett. Utólag nézve kár, hogy kihagytuk az állatkertet, mert utólag kiderült, hogy a nemzeti parkos bérletünk (elvileg) jó lett volna ide, viszont a szafari ugyancsak meghálálta a ráfordított időt.
Úgy mentünk, hogy San Diego-ból kifelé menet útba ejtsük a La Jolla városrészt. Ez az óceánparton húzódik végig, és azért érdemes meglátogatni, mert az út végig a part közelében vezet, amit rendkívül szép (és nyilvánvalóan piszok drága) kertvárosi házak szegélyeznek. A központi rész is kellemes hangulatú és tiszta.
Miután végighaladtunk a városrészen, ismét a szárazföld belseje felé haladtunk tovább, így értük el a Safari parkot, Escondido közelében (ami bár vagy 40 km-re van a várostól, de mégis San Diego körzetébe tartozik). A 10 dolláros parkolási díj után több lehetőség közül lehetett választani, különböző árfekvésben. Kisvonattal körbe a szafarin, dzsipes túra, kisteherautóval be az állatok közé, kötélpályán lecsúszás az állatok fölött, Sedgeway körút (amúgy ezt a kétkerekes baromságot a létező legszánalmasabb dolognak tartom, azoknak való, akik már sétálni is lusták...). Mi a kisvonatos variációt választottuk. Az indulási helyig azonban még gyalog el lehetett sétálni, körbe a parkon. Nem olyan túl nagy a terület, viszonylag gyorsan és kényelmesen végigjárható, de annyi látnivaló van, hogy mégsem érzi kicsinek az ember, és az idő is szépen el tud telni. Mindegyik állatnak megvannak az elkerített területei, így jól behatárolhatók a park egyes szekciói. Alapvetően Afrika élővilágát vonultatja fel a szafari. Voltak itt sasok, keselyűk, papagájok, pelikánok, antilopok, tigrisek, gepárdok, majmok, elefántok, gorillák, prérikutyák, lehetne még sorolni... Ezeket a részeket szépen körbe lehetett járni. Sajnos olyan szekciók is voltak, amik átépítés miatt éppen le voltak zárva.
A kisvonatos túra (itt most nem síneken guruló kisvonatra kell gondolni) pedig kivitt egy nyíltabb terepre, ahol bár szintén meg volt az állatok elkerített területe, de mégis tágasabb volt nekik és jobban tudtak vegyülni egymással. Itt közelebbről meg lehetett figyelni a zsiráfokat, antilopokat, gazellákat, orrszarvúkat, stb. Volt olyan, ahol kölyök is született, az egyiknél éppen tegnap! Őket is látni lehetett, ott voltak az anyjuk mellett. Nagyon jó volt ez a körút, de a gyalogosan bejárható részek is tetszettek. Érdemes volt eljönni.
A szafari park után ismét visszatértünk az óceánpartra, innen közelítettük meg Los Angeles-t. Így végighaladtunk olyan jól ismert partszakaszokon, mint a Newport Beach, Huntington Beach, Long Beach. Errefelé inkább amolyan hétvégi nyaralók sorakoztak, a strandoknál lévő parkolóban sok kocsi állt, viszont magukon a strandokon érthető okokból nem voltak sokan (kissé borús volt az idő errefelé, de nem volt hideg).
Itteni szállásunk a Los Angeles International Airport-tól 5 percre van, szóval a hazaút szempontjából maximálisan ideális. A városközpont sincs túl messze innen, csak kocsikázni kell egy kicsit. Este 6 óra volt, mire ideértünk, szóval volt még annyi időnk a mai napra, hogy beautózzunk és kicsit körülnézzünk a belvárosban. Eddigre már besötétedett.
Itt Los Angeles-ben találkoztunk először kaotikus, áttekinthetetlen úthálózattal. San Francisco ilyen szempontból abszolút baráti volt a maga minden esetben 90 fokos kereszteződéseivel, vidéken és más városban sem volt problémánk a tájékozódással, itt azonban amikor 2-3 autópálya keresztezi egymást, több szintes lehajtókavalkáddal, ráadásul külön-külön is 6-8 sávból állnak, amelyek között elszeparált expressz sávok is vannak, na az már kemény... GPS nélkül vége lenne itt mindenkinek, de még maga a masina is megizzad az elágazások elágazásainak, és azok keresztezéseinek kezelésekor...
A belvároshoz közeledve ámulatba ejtőek voltak Los Angeles kivilágított, óriási toronyházai. Az egyikbe, a Westin Bonaventure Hotelbe be is mentünk, ez az épület híres az üvegfalú toronyliftjeiről. Maga a komplexum úgy néz ki, mint egy üveggel kirakott atomreaktor, négy sarkában négy henger alakú torony magasodik, ezekben járnak a liftek. A színekkel jelölt tornyok közül a piros torony liftje közlekedik a legmagasabbra, összesen 35 emeletet jár be. Felmentünk a tetejére, pillanatok alatt fent is volt. Ott és a többi emeleten sem volt sok érdekesség, éttermek, konferenciatermek, szállórészek és egyebek. De a móka kedvéért jó volt liftezni egyet ilyen magasba.
Más használható dolgot már nem csináltunk az este, inkább visszatértünk a szállásunkra. A san diegoi SeaWorld-ben váltott jegyünk az itteni Universal Studioba is érvényes, valószínűleg ezzel fog eltelni a holnapi nap, mert úgy sejtem, itt is lesz jó sok látványosság. Az utolsó napokat megpróbáljuk még minél hatékonyabban kihasználni.
Közben most olvasom, hogy kitört Izlandon egy újabb vulkán, ezúttal a kimondhatóbb nevű Grimsvotn. Remek... Bár azt mondják, ez nem fog akkora káoszt okozni, mint a legutóbbi, de majd meglátjuk, itt ragadunk-e vagy sem :)
Így jutottunk el Los Angeles-be:
