Na ezt a bejegyzést már itthonról írom. Sikeresen hazaértünk. Szerencsére nem kavart be a vulkánhelyzet, Izlandon és Észak-Európában voltak zűrösebb helyek. Los Angeles-ben kb. 3/4 órát csúszott a Frankfurtba induló járat, de ez teljesen elfogadható, ahhoz képest, hogy 3 nap is lehetett volna... :)
Már megint olyan matrónákból állt össze a személyzet nagy része, hogy hihetetlen... Pedig ez Lufthansa gép volt. Az utasok közül is kb. minden ötödik kerekesszékkel érkezett (aztán mikor kirakták őket, kb. versenyt futottak az ülőhelyekért. Erről ennyit...). Mintha valami nyugdíjasklub shuttle járat lenne. Ezek után én már azon se csodálkoztam volna, ha valami légcsavaros kávédarálóba kell végül beszállni :).
Az út azon kívül eseménytelenül telt, hogy a majdnem teljes napos út alatt szinte semmit nem sikerült aludni, úgyhogy nagyon kómásan értünk haza.
Hát így történt ez a 3 hetes túra. Nehéz szavakat találni rá, fantasztikus élmény volt. Az előzetes útitervvel összevetve nem voltak nagy eltérések, vagyis amit nagy vonalakban terveztünk, sikerült is teljesíteni. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb dolgokat szinte kivétel nélkül meg tudtuk nézni, persze ilyen-olyan látnivalókból nincs hiány, lehetne ezt a végtelenségig fokozni.
Biztosan vannak, akiket hasonlóan az USA nyugati része érdekel, és akik hasonló utazásban gondolkodnak. Biztos hogy olyanok is vannak, akik irigykednek most. De tegyük hozzá, hogy minden szépsége mellett kőkemény, rendkívül fárasztó volt ez az út. Nem túl sokan tudták volna ilyen következetesen végigcsinálni. Majdnem egy teljes napig tartott a repülőút oda is, vissza is, a 3 hét alatt pedig összesen kb. 6500 km-t vezettünk! Minden nap reggel 7-8 között keltünk és csak este 10-11 felé estünk vissza a szállásunkra. Ha a blogírást, meg mindenféle apróságot hozzászámolok, hajnali 1-2 körül lehetett ágyba kerülni.
Azért ez elég kemény életmód, pláne 3 héten keresztül. A végére azért fizikailag, szellemileg kimeríti az embert, nem is kicsit. De egyértelmű hogy megérte, nem is kérdés. Hihetetlen élményekkel gazdagodtunk a 3 hét alatt. Végtelen köszönet érte Édesapámnak, aki megajándékozott ezzel a lehetőséggel, úgy gondolom hogy ő is és én is rendkívül jól éreztük magunkat, és sikerült mindent ügyesen összehozni, megszervezni, amit elképzeltünk.
Ez a blog tehát teljesítette a célját. Végleges zárásaként még összehozok egy olyan bejegyzést, ami összegezi a fő tudnivalókat, tapasztalatokat, ötleteket. Ha valaki esetleg a későbbiekben hasonló úton töri a fejét, és rábukkan erre a blogra, találjon itt néhány hasznos infót.
Nagy vonalakban ez volt tehát a bejárt út:
