Ha már ilyen közel sikerült megszállni, az első nap a SeaWorld-é volt. Igen ám, de közben kiderült, hogy az odavezető hídon nincs gyalogosforgalom. Annyi baj legyen, pont innen megy egy megfelelő busz, váltottunk rá napijegyet, ami a mai nap bármelyik tömegközlekedési eszközre jó. A SeaWorld-be olyan kombinált jegyet vettünk, ami a los angelesi Universal Studioba is jó. Van egyébként még többféle variáció a kombinált jegyekből, érdemes végignézni a lehetőségeket, kinek mi fekszik jobban.

A SeaWorld nem fekszik egy túl nagy kiterjedésű helyen, de annyi program és elfoglaltság van, ami egy egész napra képes lekötni. Indiai menedzserünk már előzőleg kitanított, mely showkat érdemes mindenképpen megnézni. Ezek pedig: a fóka show, a delfinek bemutatója és Shamu, a gyilkos bálna. A showk időpontja arányosan be lett osztva napközben, de persze egyebek is voltak még.

A fóka show volt a legkorábban. Még szerencse, hogy hétköznap volt, mert bár így is megtelt az "aréna", de összességében nem volt ma kezelhetetlen mennyiségű embertömeg a parkban. Viszont el tudom képzelni, mennyire fajsúlyosak lehetnek a hétvégék. Az amerikaiak ha valamihez nagyon értenek, azok a showk és a szórakoztatás. Mindegyik rendezvény, amit megnéztünk a parkban, profi kivitelezésű, színvonalas, humoros, és nagyon élvezetes volt. Ennek a shownak a két oroszlánfóka, Seamore és Clyde (valamint gondozóik) voltak a főszereplői, de legalább ekkora szerep hárult a "nevető harmadik" vidraszerű (?) kisállatra, valamint az egyszerűen showman-ként meghatározható Biff-re. Utóbbi már az esemény hivatalos kezdése előtt is egyfajta stand-up comedy-t nyomott, táncolt, viccelődött, marháskodott a közönséggel. Több ismert könnyűzenei művet illetve filmrészletet eltáncoltak illetve parodizáltak, a fókák segítségével, akiknek jól idomítottságukról és artista készségükről is tanúbizonyságot kellett tenniük. Jól felépített, humoros, látványos show volt, kiválóan megcsinálták.

A palackorrú delfinek szintén látványos bemutatót tartottak, őket is artista táncosok támogatták. A delfinek nem csak ugráltak és különböző formációkban úsztak, hanem többször gondozóikat is úsztatták nagy sebességgel a vízen. Néhány alkalommal, a hívó szóra még pár egzotikus madár is végigrepült a színen. Szintén jó volt a rendezvény.

A SeaWorld leginkább jellegzetes figurája Shamu, a gyilkos bálna vagy kardszárnyú delfin. Az ő medencéje volt talán a legnagyobb, de kellett is a nagy méretek miatt. Itt nem csak egy, hanem 3-4 kardszárnyú delfin is parádézott. Ki volt építve nekik egy szárazföldi "terasz", rögtön a közönség orra előtt, ide többször is kicsusszantak, és körbeforogtak, mind modellek a kifutón, miután visszacsobbantak a vízbe. A kardszárnyú delfinek is látványos mutatványokkal szórakoztatták a népet, nagyon jól megkoreografált show volt.

Mindegyik medencénél a nézőtér első néhány sora "soak zone" címmel volt ellátva. Ez azt jelentette, hogy aki ott ült, nem csodálkozhatott rajta, ha néhány nagyobb műugrásnál vagy csak pusztán szórakozásból az állatok alaposan beterítik vízzel az ott ülőket :). Ez különösen a Shamu shownál volt látványos.

Persze az említetteken kívül még számos egyéb attrakció is volt. Az említett állatoknak saját medencéik voltak, így bármikor meg lehetett tekinteni őket, hallal etetni a fókákat, simogatni a delfineket, stb.

Fel lehetett menni a magasba egy mozgó kilátótorony és libegők segítségével. Volt még akvárium tengeri és édesvízi halaknak és egyéb élőlényeknek, raftingos gumicsónakázás, ahol szintén jó vizesnek lehetett lenni. Mint kiderült, olyan megoldás is volt, hogy miközben úszol a vízen a gumicsónakkal, a partról 25 cent ellenében vízágyúval lőhetnek rád :).

Látványos volt még a cápaház, ahol a kisebb medencékben úszkáló cápák mellett egy üveghengerbe is be lehetett menni, hogy testközelben ússzanak el melletted/fölötted. Ilyen megoldás sok helyen van, de ebbe a parkba itt abszolút beleillett.

Nagyon jól lett megcsinálva a "Wild Arctic" nevű rész, amely egy szimulátor segítségével a sarkvidékre visz el (a "rázkódó székek" kedvelőinek szimulált helikopteres úton, a többieknek "gyalogtúrával"), és egy sarki kutatóállomás mintájára megépített helyszínen lehetett megtekinteni az állatokat. Voltak itt jegesmedvék és fehér cetek, ahol ráadásul borjú is született, aki állandóan az anyaállatot követte, illetve próbált szopni tőle :). Hihetetlen jó volt!

Azért az is jellemző Amerikára, hogy mindegyik ilyen teremből kiérve rögtön betoppantál a boltba és azon keresztül kellett a kijárat felé verekedni. A pingvinházból kiérve például hirtelen egy vagonnyi plüss pingvinfigura és mindenféle más pingvines szuvenír tömkelege között találta magát az ember. Ez azért már egy kicsit túlzás...

Voltak még más látványosságok is, például gyerekeknek 4D mozi és Szezám utcás játékok, szóval egy teljes napot simán el lehet tölteni a SeaWorld-ben. Néhol nem kifejezetten vízi állatok is felbukkantak :).

Nagyon színvonalas, jól szervezett, látványos produkciók vannak, emellett hangsúlyt fektetnek a tanító részekre is, az állatokkal kapcsolatos mindenféle tudnivalók megismerésére. Szerencsére ma az idő is egészen jó volt. Szerintem itt San Diego-ban ez egy kötelező jellegű program. Ráadásul több helyszín épül még, amelyek 2011-2012 folyamán lesznek átadva.

Késő délután volt, mire végeztünk, és mivel érvényes volt még a buszjegyünk, úgy döntöttünk, mászkálunk még egyet a belvárosban. Az óvárosnál kellett átszállni a buszról a HÉV-szerű "trolley"-ra, ez vitt be a központba. Egyébként az óvárosban is el lehet mászkálni, van ott pár érdekes épület. A belváros érdekessége a "gázlámpás negyed", ami olyasmi, mint nálunk az Andrássy út, kandeláberes lámpákkal övezett úton lehet végigsétálni, közben számos étterem, kocsma, bolt, stb. kínálatával csábítgatnak. Nem volt rossz, de őszintén szólva a mi Andrássy utunk az egészet megeszi reggelire... Ez is "Historic Gaslamp Quarter" volt, az amerikaiaknak minden "historic", ami már 10 éve létezik... :D

Amúgy ez a város teljesen más, mint San Francisco. Amott gyakorlatilag az amerikai élet gondtalanabb, filmszerűbb részét ismerhette meg az ember (én legalábbis így voltam vele), itt San Diego-ban viszont a frekventáltabb utcákon is megjelentek nem kis számban a csövesek és a kosz. Ez a belvárosi rész az, ahol felhőkarcolók, szűk utcák vannak, ez hasonlít leginkább nagyvárosra, máshol jellemzőbbek a már említett gyakori erdős, zöld övezetek. A gázlámpás negyed utcájában mexikói étteremben ettünk, csak hogy ilyen is legyen, majd pedig a helyi baseball csapat vidám szurkolóinak társaságában hazaindultunk. (Pont eljöttünk a stadion mellett, rengeteg ember volt, a szurkolók elmondása szerint 45-48.000 fő befogadóképességű. Itt szinte minden este van baseball meccs, most ráadásul az utolsó pillanatban még nyertek is, szóval örült mindenki) :)