Újabb kalandos nap San Francisco-ban. A szokásos reggeli után visszamentünk a Golden Gate parkba, most végre volt időnk mindenre. Valamint a japán tea kert ma reggel 9-10 között ingyenes. Végig is jártuk, szép volt. Vele szemben volt az Academy of Sciences múzeum. Elég borsos volt a belépő, de maximálisan megérte! Nagyon látványos, jól kiépített múzeum, a Planetárium, az esőerdős rész, és az akvárium elképesztően jók voltak, de ezeken kívül is több látványos kiállítás van. A tudós/kutató személyzet ráadásul szívesen szóba áll bárkivel, és lelkesen magyarázzák a tudnivalókat. Aki erre jár, mindenképpen nézze meg, nem fog csalódni!

Reggel egyébként a múzeum előtti parkban egy csomó kínai nyomta a jógát. Mások harcművészetet gyakoroltak. Egy öreg japó meg szintén jógázni próbált valami lestrapált karddal, ami a végére kötött bojt miatt úgy nézett ki, mint valami ósdi partvis. Azért még az öreg rázta, mint az almafát, gondolom eközben a világ legnagyobb szamurájának érezte magát :D

A Golden Gate park után úgy terveztük, hogy átmegyünk az Alcatraz-hoz, de nem ilyen egyszerű a játék: legkorábban csak másnapra kaptunk jegyet! Így hát mással ütöttük el az időt, sétáltunk egy nagyot a városközpontban. Keresztülmentünk a Chinatown részen, ahol tényleg Kínában érzi magát az ember. Az eddig is rendkívül sok egy négyzetméterre eső kínai itt megsokszorozódik, a turistákon kívül gyakorlatilag csak őket látni mindenütt. A feliratok mindenhol kínaiba váltottak, az épületek pagoda-szerűvé terebélyesedtek, a házak tetején pedig békésen lobog egymás mellett az amerikai és a kínai zászló. Az éttermek mellett persze ilyen-olyan boltokkal van tele az egész, ahol mindent meg lehet kapni. És itt összefutottunk megint ugyanazzal a tegnapi magyar sráccal :D

Továbbsétálva a Market Street-en, betértünk egy hatalmas üzletházba. Itt aztán mindenféle üzlet volt, de apa célirányosan az illatszeres boltokat kereste, ajándék céljából. Volt itt ilyen üzlet, olyan volt és úgy nézett ki, mintha nálunk a Váci utcában tértünk volna be hasonlóba. Annyi volt a különbség, hogy ez a bolt önmagában volt akkora, mint az EGÉSZ Váci utca... Egy szint. És ebből összesen 4 volt. Az érdekes az volt, hogy sikerült kiválasztani a megvásárolandó (elég drága) cuccokat, de amikor apa rákérdezett (csak úgy), hogy nem adnak-e valami ajándékot (mindenféle anyák napjai, meg ilyen-olyan akció volt), meglepetésre elkezdtek még grátisz beledobálni a szatyorba mindenféle (hasonlóan méregdrága) cuccot. A másik standnál már az előzőre hivatkoztunk, hogy ott bezzeg kaptunk még ajándékot is, így amaz sem volt rest további cuccokkal megszórni. Egyébként jófej és kedves volt mindenki.

Tehát JÓ TANÁCS: ha a legpuccosabb, legelitebb helyre mentek be, kérdezzetek rá, adnak-e valami ajándékot (plusz pont előző hasonló helyre hivatkozni pozitív példaként), így esélyes, hogy az eredetileg vásárolthoz képest még kétszer annyi értékben hozzátok vágnak mindenfélét ingyenesen! :D

Ha már itt voltunk, megnéztem a Warfield nevű helyet is, ahol koncertek, színházi rendezvények, és egyéb események szoktak megrendezésre kerülni. Itt rögzítették a Slayer - War At The Warfield c. DVD-t, szóval muszáj volt egy fotó itt :)

Ha már zene: Amerikában tényleg minden van, rádióból is van ezerféle választék. És nem csak a mainstream-ek, hanem normál rádióként foghatók itt olyan csatornák, ami nálunk elképzelhetetlen lenne. Itt simán van olyan adó, ahol békésen megfér egymás mellett a Meshuggah betonozása, egy Eluveitie nóta, majd interjú Kerry King-gel (Slayer), utána jöjjön egy kis Witchery, Hatebreed, stb... Komolyan, ha otthon is ez lenne, rászoknék a rádióhallgatásra :D

Természetesen ki kellett próbálni a San Francisco jellegzetességének számító Cable Car-t is, szóval a Market Street-től ezzel utaztunk vissza a tengerparthoz, ahol parkoltunk. Hangulatos volt.

Végre sikerült megtalálni az oroszlánfókákat, egy külön part rész volt nekik fenntartva, ahol a standokon kedvükre hentereghettek. Az egyik állandóan lelökdösött minden más fókát, amelyik felmászott a standjára, szóval a folyamatos műsor biztosítva volt :)

Hazafelé nagy kísértést éreztünk, hogy a sötétben átmenjünk az Oakland hídon és vissza, így hát meg is tettük :) Hatalmas híd, két szintes, az egyik irányba 5 sávos autópálya vezet, visszafelé az előző felett ugyancsak 5. Átvezet a Treasure Island-re, onnan pedig legalább ugyanolyan hosszú híd vezet tovább Oaklandba. Elképesztő. Sokan azt mondják, hogy az Oakland híd szebb, mint a Golden Gate - nem elvetemült gondolat. Impozánsabb és éjszaka jobban ki van világítva.
Itt történt az első (és remélhetőleg utolsó) rendőrös kaland is. Visszafelé, a fizetőkapuk felé közeledve (ez a Golden Gate-nél is így volt - Friscoból kifelé simán mehettél, de befelé már fizetős kapuk állták az utat) egy kis kitérőt mutatott a GPS, erre rögtön le is tértem egy elágazásnál. Hamar kiderült, hogy ez csak a buszoknak fenntartott sáv volt, az út szélén parkoló autó láttán már rosszat sejtettem, amikor a tükörben elkezdett kék-pirosan villogni, akkor még inkább... Olvastunk róla, hogy a kaliforniai rendőrök nem viccelnek, ha egyszer levillog, tuti hogy büntetés nélkül nem úszod meg, ami szintén nem két fillér. Szóval a legrosszabbat vártam, minimum helyben agyonlövést.
A rendőr kiszállt, a lámpájával bevilágított, jókedélyűen kérdezte, merre megyünk. Mondtuk hogy vissza SF felé, csak a GPS kicsit félretájékoztatott. Mondta hogy menjünk csak tovább ebben a sávban és elengedett. Kissé ledöbbentem, ráadásul ez azt jelentette, hogy ezáltal elkerültük a fizetőkapukat, szóval a rendőr nem csak hogy nem húzott le (pedig igazából jogosan tehette volna), de még a díjfizetés alól is mentesített :D Máris szimpatikusabbá vált a szememben az amerikai rendőr, mint a magyar sünök :D

Most végre van időm képeket feltölteni, szóval a mostanihoz és a korábbiakhoz is betoldok még néhány képet.